Fejesné Gellért Mária, szerkesztő

Fejesné Gellért Máriának hívnak, 1965. július 5-én születtem Debrecenben. Gyermekéveimet Debrecentől 10 km-re levő Mikepércs nevű településen és Egerben töltöttem. 1983-ban érettségiztem, a debreceni Dienes László Egészségügyi Szakközépiskolában. Végzettségem szerint általános ápolónő és általános asszisztens lettem. Mondom végzettségem szerint mert a gyakorlati éveimet nem számolva egyáltalán nem dolgoztam a szakmámban. Érettségi után a Magyar Honvédségnél kezdtem el dolgozni és lettem rádió felderítő. 8 év munka, és első gyermekem születése után kiderült, hogy nem tudom vállalni tovább a Honvédség munkaidő követelményeit ezért áthelyezéssel a Budapesti Rendőr Főkapitányság VI.-VII. kerületi Rendőrkapitányságára kerültem mint mozgóőr. Már az első itt töltött évem alatt beiskolázásra kerültem és elvégeztem a Rendőr Szakközépiskolát, kiváló eredménnyel. Az iskola elvégzése után a kiváló eredményt elismerve, felvételi nélkül kerültem a Rendőrtiszti Főiskolára, ahol bűnügyi tisztként avattak fel 2000-ben. Természetesen az iskoláim nagy részét a családom támogatásával végeztem el ugyanis mire a diplomámat megszereztem már három gyermek boldog édesanyja voltam.
Összesen 27 évet dolgoztam fegyveres testületnél először katonaként, majd rendőrjárőrként később nyomozóként. Nyugdíjba vonulásom előtt 10 évet dolgoztam a BRFK XV. kerületi Rendőrkapitányságán mint Ügyeletes Tiszt. A férjem Fejes Sándor, épületgépész, a Fővárosi Fűügyészségtől jött el nyugdíjba. A nagyfiam – László – Veresegyházán rendőrnyomozó és jelenleg Galgamácsán él a menyasszonyával. A lányom – Zsuzsanna – idén ment férjhez és Csomádon él családjával, ugyanis a nyáron megszületett az első unokám Balázs aki már tősgyökeres Csomádi és pár hónapos kora ellenére már nagyon tudja, hogy hogyan vegyen le a lábamról. A kisebbik fiam – Bálint – a Csomádi általános iskola 8. osztályos tanulója, és jelenleg a továbbtanulás a legnagyobb problémája.
Egy családi kirándulás alkalmával 2003-ban szerettünk bele a Napsugár utcába és költöztünk Csomádra, 2005-ben amikor megépült a házunk. Az ide költözésünk első néhány évében a házunk, a kertünk, az utcánk szépítgetésén dolgoztunk. Miután 2010-ben szolgálati nyugdíjas lettem úgy gondoltam, hogy felszabadult időmet és energiámata falunk, és lakóinak életének jobbítására fordítom. Ekkor vállaltam el, hogy az iskolában a szülői munkaközösség vezetője leszek és azóta is sok időt fordítok a gyerekekre, és erre a megtisztelő feladatra.
Amikor 2010-ben megtörtént az iszap katasztrófa úgy gondoltam, hogy megpróbálok segíteni a szerencsétlenül járt embereknek. Ekkor kezdtem el gyűjteni Devecser és Kolontár részére. Ehhez a gyűjtéshez nagyon sok segítséget kaptam Eszlényi László Tisztelendő Úrtól és a feleségétől akik a Csomádi hitélet mozgatórugói és kb:. 50 éve az emberek és Isten szolgái. Segítségükkel és a Csomádiak nagylelkűségével egy egész teherautónyi rakománnyal és kb.: 100.000 Ft készpénzzel segíthettünk a bajba jutottakon. Segítségemet felajánlottam amikor a Csomádi Hírharang ötlete megszületett, és részt vettem az első lapszámok megszerkesztésében. Mint tudjuk az önkéntes munkámról leváltottak ezért jó néhány hónapja a független Csomádi Tükör a szívügyem, szerkesztem és írom jó néhány oldalát. Reményeim szerint e pár mondatos bemutatkozás után Csomád lakóinak már nem leszek teljesen ismeretlen, és bízom abban, hogy „ ismerősként” tekintenek rám és az írásaimra!