Van egy álmom…

A  polgárjogi harcos Martin Luther King valaha így kezdte legendás mondatát.
alom
Igen nekem is van egy álmom. Olyan Csomádot szeretnék, ahol mindenki véleménye számít, és egyszer talán nem is sokára reményeim szerint megvalósulhat. Mindig van más választás. Nekem is, Önöknek is.
A változás, a lehetőségek mellett is csak akkor nyeri el létjogosultságát, amikor a közösség a fejlődés egy bizonyos fokára eljut. Amikor valami igazságérzet kezd bennük működni, no meg a félelem és a kiszolgáltatottság nem kényszeríti őket némaságra. Nem jó az, hogy vannak, akik otthon ülnek, és nem tesznek semmit, hogy jobb legyen. Saját véleményükkel egy szobában összezárva csendesen üldögélnek. De akarni, tenni nem akarnak. Mert hát mit szól majd a falu szája!
Mióta a Csomádi Tükör megvan, azt látom, hogy sokan érzik, valami nem jó mostanság. Leírtuk hát, a kritikáinkat no meg azt mit tudunk a köz javára adni, miben vagyunk képesek segíteni. Aztán melléraktuk az elvárásokat is, már ami a testületet meg a polgármestert illeti. Amikor elkezdtük, nem néztünk mást, csak azt hogy mi hiányzik, mi az ami megérett a változásra.
Valami van a levegőben. Mindig is volt. Mindig voltak olyanok is, akik érezték. Én évek óta érzem, egyre erősebben. Minden nap várom, bizseregve, titkon remélve, hogy eljön a nap. Minden nap átfutok minden olyan információforrást, mely hírt adhatna arról, hogy végre „tisztességesen” csinálják. Ők a választott VEZETŐK. Néha-néha találok olyanokat, amelyek nagyon lelkesítenek, majd néhány testületi ülés után rádöbbenek sokad magammal, semmi nem változik így aztán ha nem is csendben, de várunk tovább.
Remélem, kevés olyan település van, mint a miénk, ahol a helybeliek zöme egyáltalán nem vesz részt a falut érintő döntésekben. Nem is nagyon vonták be őket (eddig), de ők sem fejezték ki igényüket a részvételre. Itt sikeresen működött „ha nem tudnak róla” rendszer technikája, elhitték magukról, mert el hitették velük hogy úgy sincs használható javaslatuk, meg úgysem hallgatják őket, akkor fölösleges a közügyeknek a közelébe is menni.
Ám ha jön egy beköltöző, aki érdeklődik, beleszól, kétféle fogadtatásban részesülhet: „Összeférhetetlen, semmi sem jó neki, mit ártja bele magát a dolgokba?” vagy: „Végre valaki, aki megmondja, és közzéteszi a mindenki számára nyilvánvaló disznóságokat, aki tesz is valamit!”. Valójában egyik hozzáállás sem arról szól, hogy a helyi lakos felelősséget vállalna a lakóhelye ügyeiért, mert az egyik elítéli, aki ezt megteszi, a másik meg maga előtt tolja a „szókimomdót”, hogy nehogy a pofonokból amit esetleg kap maga is részesüljön.
Sokat veszítene a mostani  vezetés, ha komolyan bevonná a lakosságot a döntésekbe. Ez a mostani testület számára  nem működik.
Pedig lehet ezen javítani, el kell juttatni a döntések, tervek hírét a helybeliekhez, hogy még időben léphessenek. Tájékoztatni kell őket jogaikról, és a tervezett döntések hátteréről, a választási lehetőségekről. Természetesen arról is, hogy akiket megválasztottak a testületbe, azok őket képviselik. De Csomád ettől még messze van, az egyéni (pénzszerzési) érdekek még mindig erőssebek a közösség érdekeinél!!
Erről már sokan írtak sok okosságot, bölcsességet. Én  csupán a személyes véleményem adom közre.
Mi a Közösség…?…..
A szó már sugallja, hogy itt valami közösről van szó. Lehet közös a cél, a munka, az érdeklődés, a jókedv, a belső értékek, vagy sokszor elég csak a közös lakóhely. Van olyan  képviselője Csomádnak aki nem hisz a közösség erejében, mégpedig a falu második embere.
Nagyon fontos, és sokszor elgondolkodtat, hogy honnan számít egy több emberből álló csapat közösségnek?
A válasz valahol az együtt eltöltött idő minőségében található… Nem a mennyiség, az eltöltött órák száma, ami meghatározza azt hogy erős e a közösség. Sokkal fontosabb az, hogy nem magunkban vagyunk, hanem éppen azokkal az emberekkel, akikkel jó együtt lenni.
Ez a minőségi együttlét ma már ritkán bukkan fel a Csomádi emberek életében, pedig sokszor emlegetik a „régi szép időket”. . Ha valaki tovább akar lépni a felemlegetésnél, egyszerű a dolga: jöjjön közénk, beszélgessünk,  kérdezzenek, érdeklődjenek..
Mint a magvetésénél, kicsiből indulva, ha erős a mag, életerős növénnyé tud a későbbiekben fejlődni. Néhány barátot összehívva, tartalmasan eltöltött együttlétek után elterjed a jó hír, és megtalálják azok az emberek, akiknek ott helyük van. Valami van a levegőben…
Én csak teszem a dolgom nap-nap után, s minden nap azért kelek, hogy tehessek pár lépést a kitűzött cél felé.

Tisztelettel: Fejes Sándor